Zséda a Vérkönny és Én

Dimenziók

                                      

Ma tartottam először a kezemben, azt a novellás kötetet, melynek címe Dimenziók.
A kötet 57 mai magyar novellát tartalmaz.
Valery című novellám a hatodik oldalon található. :))

VÉRKÖNNY

MENNY ÉS POKOL

Mindkét helyre beléphettek majd, ha elolvassátok Angyalvér című regényemet, a könyv  a jövő évben fog megjelenni.

 

 Idézetek a könyvből..

- Belzebub, milyen a te poklod?- kérdeztem nem titkolt kíváncsisággal.
- Amolyan elmélkedő hely. Felejtsd
el a tüzet, a máglyákat meg az egyéb látvány elemeket.
Kissé hangos, kietlen és szürke, de nem rossz, legalább is nekem megteszi.A pokol az, az ország melynek nincsenek határai, az, az ország ahol a lelkek újjá születhetnek, levetve magukról a bűn béklyóit.

És a Mennyország...

A látvány ugyanúgy lenyűgözött, mint a fény és hanghatások.
Leírni képtelenség lenne a tünemények e tárházát, mi azt a helyet, oly
szépségessé tette, hogy fejem csak úgy kavargott a rengeteg bámulatba ejtő tapasztalástól
Amerre csak a szem ellátott áttetsző emberalakok sétáltak, beszélgettek, csilingelő hangon nevetgéltek, sőt kacagtak.A lábam elé néztem, és eszményi virágokat láttam.

OROSZ RULETT

                                            

                                                Fegyverrel a kézben állsz

                                             Egyetlen golyóval töltve a tár

                                             Sorsodat markodban tartod

                                                   Nem félsz, még élsz

                                             Távolból hallod angyalok jaját

                                              Hamisan csengnek a szavak

                                                 Végül rászánod magad

                                                  és meghúzod a ravaszt

                                                                                    Angeli Marina

http://www.youtube.com/watch?v=ZQ2nCGawrSY

NEGYEDIK , BEFEJEZŐ RÉSZ

- Magammal kell, hogy vigyelek a földi létbe, hogy újra azzá válhass, aki vagy.

- Nem megyek veled- jelentette ki határozottan Marcus- végre teljesült legfőbb vágyam és ide kerültem. Nincs olyan dolog, amiért itt hagynám ezt a helyet. 

- A társadnak szükségük van rád, harc készülődik odafönn.

  - Ugyan már-legyintett a római- megoldják ők nélkülem is.

- Most figyelj, rám kérlek, és ne kényszeríts rá. hogy behatoljak az elmédbe, mert semmi kedvem hozzá. Én nem mehetek vissza nélküled

. - Értem- mondta a vámpír- azt akarják, hogy harcoljak, hogy újra átéljem a földi lét borzalmait, egy porcikám sem kívánja. Ám legyen, de mindennek meg van az ára. Az ár ebben az esetben te vagy az, Emillió. te maradsz itt helyettem. Persze csak addig, amíg vissza nem térek. 

- Szó sem lehet róla, nekem még dolgom van odafönn.

  - A dolgaidat, most elnapolod, úgy pár száz évvel későbbre- mosolygott Marcus.

  - Nem, ebbe soha nem megyek bele, nem fogok itt élni és szellemekkel diskurálni, még a gondolattól is kiráz a hideg.

- Már pedig muszáj lesz, mert különben nem lesz meg a létszám az esti számlálásnál.

- Itt van ilyesmi?

- Van bizony, és ha valaki hiányzik, a felügyelők rögtön tesznek róla, hogy visszahozzák.

- De hát én, nem te vagyok.

 - Az lényegtelen, a fontos az, hogy a létszám stimmeljen. És gondolj bele, mekkora lehetőséget kapsz, visszatérhetsz majd egy olyan korba, amit soha nem lenne lehetőséged megismerni- magyarázta Marcus lelkesen.  Emillió elgondolkodva nézte a szeme előtt lebegő női testet.

 - És mit fognak gondolni az emberek, a szomszédjaim, mi lesz a földi javaimmal?

- Halottnak hisznek majd, gondoskodom róla, hogy találjanak egy felismerhetetlenségig szétmarcangolt testet a te ruháidban. Hát nem észvesztően morbid? Miközben te élsz és virulsz és hibernálod magadat századokra, mindenki azt foglya hinni, hogy halott vagy.   

 - Van örökösöd?

- Igen van, az unokaöcsém, Firenzében lakik, de évek óta nem tartom vele a kapcsolatot

  - Ne aggódj, én majd mindent elrendezek.  Akkor vállalod?

- Mi mást tehetnék- sóhajtott Emillió.

   

                                                            

TV INTERJU

Ezen a linken, rá tudtok nézni az MTV Teadélután című műsorára ahol Rózsa Péter készített velem interjút. A harmadik riport az enyém az angol kocsmazene után.

 http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/10/08/18/Teadelutan_2010_oktober_8_.aspx

A HARMADIK RÉSZ

- Tudja, menny és pokol, a végső igazságszolgáltatás?- húzta mosolyra a száját Alfonz- De nem akarom túl ragozni, a lényeg, hogy jelen pillanatban, ebben a szférában tartózkodik egy barátunk, aki nem önszántából került oda.

- Vagyis meggyilkolták?

- Igen, bár fogalmunk sincs, hogy, hogyan. Ugyan is, az illető halhatatlan- Halhatatlan?- kérdezte a gróf kikerekedett szemekkel.

 - Igen, ő egy vámpír a neve Marcus

-  Császári név.

- Igen, az ókori Rómából, ahonnan a barátunk is származik.

- Ez elég hihetetlenül hangzik, nem gondolja?

- Csak az ön számára kedves gróf úr, a mi világunkban ez teljesen szokványos

- Nem hinném, hogy ezeket a dolgokat nekem el kellene hinnem, ön sült bolondnak néz engem, uram.

-  Jöjjön, mutatok valamit- válaszolta magyarázkodás helyett Alfonz, és elindult a buján burjánzó bokrok felé.  Emillió vonakodva követte, semmi kedve nem volt az egészhez. Mikor a fiú mögé ért, önkéntelenül lassított, a látvány felülmúlt minden képzeletet, mintha a térből egy láthatatlan ajtó egy újabb teret tárt volna fel. Lebegő testeket pillantott meg, akik egymástól teljesen független mozgásokat végeztek. Alfonz ekkor gyorsan becsapta az ajtót és a jelenés eltűnt.

- Most már hisz nekem? 

Emiilió nem szólt semmit, csak elsápadva bólintott és leült a nedves talajra. Alfonz szorosan mellé telepedett és magyarázni kezdett

 - Csak pár percre, kell bemennie közéjük, amíg magához hívja Marcust- mondta suttogva.

- Mennyire veszélyes ez a dolog?   Alfonz nem válaszolt egyből, elgondolkodva dörzsölgette az állát

- Nagyon. Viszont más választása nincs- nézett a távolban várakozó fekete köpenyes alakok felé. 

- Vagyis, minden féle képen meghalok.

- Ezt nem jelenteném ki ilyen határozottan- mondta a fiú.

- Biztató.

- Ha elég óvatos és körültekintő lesz, a haja szála sem fog meggörbülni

- Mit kell tennem?- kérdezte a gróf nagyot sóhajtva. 

- Be kell lépnie abba a másik világba, a képességeivel magához kell vonzania Marcust és rá kell vennie, hogy visszajöjjön önnel a mi világunkba. A dolog cseppet sem lesz egyszerű, annál az oknál fogva, hogy nem akar majd magával jönni. Ugyan is ebben a fázisban a szellemek rendkívül jól érzik magukat, ott ahol vannak. Ez a lebegő testhelyzet teljesen áthatja az érzékeiket, szinte eufórikus állapotban vannak. A legfőbb feladata az lesz, hogy behatoljon az elméjébe és megszüntesse ezt a körülményt. 

- És miből gondolja, hogy ez menni fog? 

Nem gondolom, hanem tudom, szorította meg a gróf kezét hideg újaival Alfonz- csak egy dologra kell nagyon figyelnie és ezt vésse jól az eszébe barátom, soha, de soha ne érintse meg a testeket. 

- Miért, akkor mi fog történni? 

- Ön szénné ég kedves uram.   

A gróf élesen felnevetett.

- Roppant groteszk ez az egész, ha jól belegondolok két lehetőségem van, vagy elszenesedett múmiává változom, vagy vérszívók szipolyoznak szárazra.  És mégis, hogy csalogassam magamhoz? És, hogy hatoljak be az elméjébe?   

- Csak annyit mondhatok, higgyen a képességeiben, a tudatalattija, majd mindent megold.

   Emillió remegő kézzel, kezdte szedegetni a földről az lehullott faleveleket.

 - Indulhatunk?- kérdezte Alfonz csendesen. 

- Azt hiszem - tápászkodott fel Emillió.

Lassan tették meg azt a pár lépést, ami a láthatatlan ajtóhoz vezetett. Alfonz a tőle megszokott kecsességgel nyúlt bele a semmibe. Az ajtó ismét feltárult, a mögötte található világ sejtelmesen mutatta meg titkait. A fiú nem szólt egy szót sem, csak intett a grófnak, hogy lépjen be. Emillió elbűvölten nézte a lebegő testeket és közben észre sem vette, hogy az ajtó közben bezárult. Hirtelen egyedül találta magát a szellemvilágban, minden porcikája reszketni kezdett, esze veszett erővel próbálta visszaszorítani a félelmét. Élesen látta a testek körvonalait, és hallotta a gondolataikat, melyek őrült sebességgel közelítettek felé, hogy letiporják szabad akaratát és szénné égessék.

 - Irgalmazzatok-suttogta.

De a lelkek nem hallgattak rá, egyre hevesebben támadták. 

Marcus- kiáltotta kétségbeesve, de semmi nem történt. Ekkor egy hang szólalt meg a fejében, egy soha nem hallott hang.

- Ne félj! 

Megrázta a fejét hátha rosszul hall, de a hang nem hallgatott el.

- Ne add fel, szólítsd meg újra Marcust, de most a legbelső énedből szóljon a hangod a lelked mélyéről.

 Emillió kétségbeesve nézett a semmibe, próbált erőt meríteni, de nem volt miből, minden szörnyen üres volt és sivár. Könnycseppek csordultak le az arcán, sósan, forrón.

- Marcus, kérlek- mondta csendesen. Majd önkéntelenül hátra nézett, és, egy épp hogy csak áttetsző testet pillantott meg, majdnem valódinak tűnt, és ellentétben a többiekkel nem lebegett, hanem a saját lábán jött. Légiós ruhát viselt, kétséget sem hagyva kiléte felől.

- Hívtál, hát itt vagyok- mondta, latinos akcentussal.

Emiilió megtántorodott, majd lehuppant a földre.

- Kérlek, mond el jöveteled célját-nézett rá aggódva Marcus.

ÍME A FOLYTATÁS 2.RÉSZ

Hirtelen egy erdőben találta magát, minden olyan ismerősnek tűnt, mégis idegennek, Ennek ellenére, biztos volt benne, hogy a birtokán van, a zajok, az illatok az érzetek minden erre engedett következtetni. Álom és valóság mezsgyéjén járt. A háta mögül  Alfonz beszélt hozzá lágyan.

- Jöjjön közelebb – mondta.

- Hogy kerültem ide?   - kérdezte Emillio.

- Emlékszik a versre, amit olvasott?

- Igen, emlékszem.

- Az a vers juttatta ide –nézet rá Alfonz merengőn.

- Ez nevetséges- kacagott fel hangosan a gróf.

- Bármennyire is annak tűnik az állításom igaz, és van még egy rossz hírem, hamarosan még nagyobb értetlenség előtt fog állni. Alig telt el pár másodperc és az alkonyat szürkeségéből, két sötét köpenyes alak bontakozott ki.  Gyors, határozott léptekkel közeledtek, egyikőjük jóval magasabb volt a másiknál, karvalycsőr szerű orra ijesztő kinézetet kölcsönzött arcának. Enyhén fényes bőre feszesen húzódott rá kiálló pofacsontjaira, meglepően sima bőrfelszínt alkotva.  A másik alak kevésbé volt feltűnő jelenség, bár kissé barbár arcát jó pár heg csúfította.  Ügyet sem vetve a grófra mindketten Alfonzhoz léptek.

  Szóval ő az?- kérdezte a magas alak.

- Igen uram- válaszolta Alfonz alázatosan

- Tudja, mit kell tennie?

- Sajnos még nem volt időm megosztani vele

- Mégis, mire vársz?

- Máris elmondok neki mindent uram, kérlek, adj pár percet.

- Rendben van, de tényleg csak pár perc legyen, rengeteg dolgom van, nem érek rá. 

Alfonz sietősen a grófhoz lépett és magával vonszolta egy hatalmas fa alá.

- Mi a fenét akar tőlem?- rántotta el a karját Emillió.

- Maradjon nyugton, mert baja esik. Nézze, nem jó szántamból vonzottam ide, maga az egyedüli személy, aki alkalmas ennek a feladatnak a végrehajtására.  

- Megtudhatnám, milyen feladatot akar a nyakamba varrni?

- Szellembevonzást.

- Szellembevonzást?   És mégis miből gondolja, hogy értek hozzá?

- Nem csak gondolom, hanem tudom is- nézett rá Alfonz átható tekintettel. Emlékszik a könyvre, amit a könyvtárban talált?  Nem jutott el sokáig az olvasásban, túl hamar rátalált a versre. Az ön családja, kedves gróf, különleges família, mondhatni egyedi. Olyan hatalommal bír, mellyel igen kevesen rendelkeznek ezen a földön, a szavak hatalmával. A szavaknak, elképesztő ereje van, ha a megfelelő személy a megfelelő időben használja őket.  Bizonyos rezgések, vibrálások, szóösszetételek felkelthetik a természetfeletti erők figyelmét. 

- Ha van is ilyen erőm, nem szándékozom vele élni - mondta a gróf határozottan.  

Sajnos, nincs választási lehetősége, amennyiben viszont szeretné látni a kastélyát és az ön számára oly kedves comoí tavat, kérem, ne akadékoskodjon- vonta össze a szemöldökét Alfonz. 

- Sakk-matt?

- Valahogy úgy.

- Rendben van, de van egy feltételem.

- Hallgatom- mondta Alfréd.

- Kizárólag csak önnel  vagyok hajlandó együttműködni, az a két férfi ott - mutatott  a nem messze álldogáló két alak felé, cseppet sem bizalomgerjesztő. 

- Rendben van- bólintott a fiú- és most megismertetem önt a szellemvilág egy apró szeletével. A legalsó szinttel, ez a sík közvetlenül a mi dimenziónk felett foglal helyet. Itt élnek a nemrég elhunytak, akiknek még hosszú utat kell megtenniük az elosztóig.

- Miféle elosztóig?

A GRÓF HALÁLA AZ ÉN VÁLTOZATOMBAN 1.RÉSZ

  Mint ahogy ígéretem én is megírom az elvarratlan szál történetét. Emlékeztek a comoi kastélyban élt Galeotti herceg nagybátyja aki rejtélyes körülmények között  halt meg.
A történetet folytatásban közlöm,így izgalmasabb :)))

Galeotti herceg nagybátyjának,gróf Emillio de Felice brutális halála,igencsak megrázta a környék lakosságát.Sőt egyeseket ,végre felrázott, színtelenül egyhangú hétköznapjaik tunya semmittevéséből. Tucatnyi teória látott napvilágot, vadabbnál vadabb gondolatok születtek az emberi koponyák legmélyén. De nézzük valójában mi is történt.
Emillio de Felice magányosan élt comoi kastélyában, melyet egyenes ágon örökölt a családjától. Soha nem nősült meg, és gyermekei sem születtek. Minden olyan egyszerű volt az életében,pokolian kiszámítható, majdnem unalmas, legalább is egy ideig annak tűnt. Míg egy vörösen izzó őszi napon látogatója nem érkezett. A vendége igencsak különös figura volt, első látásra férfinak látszott, teste azonban karcsú volt akár egy lányé.Szorosan hátrafésült,hosszú koromfekete haját copfba viselte.Mégis az arca volt a legmeglepőbb rajta, hatalmas aranyszínű szemek ragyogták be lágy vonásait.Orra finomsága megdöbbentően elütött duzzadt szája érzékiségétől, melyet enyhén csücsörítve tartott. Egy puma ruganyosságával mozgott, vékony lábfejei szinte alig érintették a padlót. Alfonz néven mutatkozott be, de Emillio azon sem lepődött volna meg, ha az Alfonza nevet viseli. A hangja is semleges volt,inkább kicsit gyerekes. Mondatai azonban érettségről, és magas fokú műveltségről tanúskodtak, kortalanná téve ezt a különleges lényt. A gróf elmélázva hallgatta vendégét, aki nyugodt, de határozott stílusban beszélt és időnként meg-megállt a hatalmas kétszárnyú üvegablak előtt, hogy kinézzen az őszi pompában ragyogó kertre.
- Nem volt szándékomban zavarni önt, de látogatásomnak nyomos oka van- mondta szinte suttogva,mintha attól tartana, hogy valaki meghallja.
- Kérem, ne kerteljen, térjen végre a tárgyra-förmedt rá a gróf, kicsit sem megnyerő stílusban.
- Ahogy gondolja-vonta fel a szemöldökét Alfonz-az ön birtoka egy belharc színterévé válik napokon belül.
- Na ne mondja, csattant fel Emillio-ki merné a bátorságot venni, hogy betegye a lábát a területemre.
Alfonz gyöngyöző nevetésben tört ki.
- Kedves gróf úr,ezek a szerzetek, nem fognak engedélyt kérni senkitől, különösen nem egy halandótól.
- Most már elég, kifelé a házamból !- pattant fel üvöltve Emillio Felice- mekkora sületlenségekkel merészel itt traktálni, még hogy halandó. Kifelé !
- Kérem nyugodjon meg, elmegyek- mondta higgadtan a fiú- de nagyon kérem, vigyázzon magára és legfőképp ne menjen az erdő közelébe.
- Nekem ön ne adjon tanácsokat- kiabálta vörös fejjel a gróf.
Alfonz távozása után, Emillio feldúltan járkált a hatalmas nappaliban, idegesen kerülgetve a faragott bútorokat.
Már bánta, hogy elküldte a fiút, mindig is heves vérmérsékletű volt, előbb beszélt utána gondolkodott.

Másnap korán kelt, és első útja a könyvtárba vezetett.  Emlékezett rá, hogy van ott egy igen csak vaskos könyv, mely a család és a birtok régi históriáit taglalja. Nem kellett sokáig keresgélnie, egyből megpillantotta a szemközti polcon, mint ha valaki direkt a szeme elé helyezte volna. Sietősen leemelte a könyvet, és bele lapozott.

Maga sem tudta mit keres, érdeklődve olvasgatott bele egy-egy sorba, de semmi különöset nem talált. Leíró részek váltakoztak adathalmazokkal, melyekben a családtagok adatai és más érdektelen információk voltak bele sűrítve.  A könyv közepe táján egy versre lett figyelmes, az egyik őse írta, bizonyos Francesco de Fellice aki köztudottan remek költői érzékkel volt megáldva, de ennek ellenére mégsem lett belőle híresség. Emillió letelepedett a hatalmas íróasztal mellé és hangosan olvasni kezdett. 

Hamvas mohaszőnyeg ringatja, lelkem

Vigaszt nyújt, lágy burokba von

A  fájdalom tompul,helyére érzéketlen gyönyör költözik,

Jöjj álom  ragadj magaddal ,terítsd  rám enyhet adó  fátylad

Hangja egyre tompábban csengett, ólomként telepedett rá az álmosság. Próbálta nyitva tartani a szemeit, de nem ment, a láthatatlan erő legyőzte minden ellenállását.

 Folytatás következik !

DÁVID ÉS A VÉRKÖNNY !!!

ANGELI MARINA VÉRKÖNNY

     

                                          


                                           

PÁLYÁZATI EREDMÉNYHÍRDETÉS

A beérkezett 14 pályaműből, Katona Nóra Zsuzsanna történetét találtam a legizgalmasabbnak és legjobban megfogalmazottnak.
GRATULÁLOK!!!
Zsuzsa vendégem egy hatalmas fagylalt kehelyre a Gellatti fagyizóban.
Az olvasáshoz, kattintsatok a további bejegyzésekre.

Kiadói pályázat

A kiadóm (Aposhttp://www.aposztrof.hu/index.phpztróf kiadó), novella pályázatot hirdet.

A szakmai zsúri által értékesnek ítélt pályaműveket, könyv alakban megjelentetik.A részleteket a kiadó honlapján tekinthetitek meg.

 

Suttogó

                       Lehelet száll fátyol szárnyán, kéjes képzelet

                       Színtelen csend rezdít ziháló lélegzetet

                       Valóság, merre jársz, hol hagytad védelmező burkodat

                        Elhagytál, utánad csak a tompa csend maradt

                       Lankad a buzgó magány heves érzete

                       Kifakad a tövis szúró késhegye

                       Várva várom a soha el nem jövendőt

                        Múló idő hozzon rám erőt, felejtőt

                        Vágyak lankáin ereszkedik az alkony

                        Széttépet álmok hártyáin, nesztelen hangon

                         Látomások szirmait hullajtja a köd

                         Buzgó imádságot suttog a föld

Angeli Marina Budapest 2010.08.16.

A GRÓF HALÁLA

Kész vagyok. Megírtam a történetet, de még nem teszem közzé a beküldési határidő végéig, vagyis Augusztus 31.-ig.Hajrá!                                            

Pályázat

Már gyűlnek a beküldött pályaművek a comoi tavi gyilkossággal kapcsolatban, mondhatom roppant érdekesek. Kezdek rájönni, hogy az emberi fantázia valóban határtalan.Csak így tovább.:)))

     

Tamara

                                         

                                      

Vers részlet

    

                     

     

                                                   
Hamvas mohaszőnyeg ringatja lelkem
Vigaszt nyújt, lágy burokba von
A fájdalom tompul, helyére érzéketlen gyönyör költözik
Jöjj álom, ragadj magaddal, borítsd rám enyhet adó fátylad   

                                                               Angeli Marina 2010 07.28
                                                 

Kirakatban a Vérkönny!

Szöllősi Györgyi barátnőm Szex és Titok című
könyve és az én Vérkönnyem a Libri könyváruház kirakatában ( Aréna
Pláza).:)))
Milyen szépek így együtt!!!:)))

 

                               

Én is elkezdtem az írást!!!

Én is elkezdtem az írást, a rejtélyes haláleset történetének kidolgozását.Íme a kezdet..

Galeotti herceg nagybátyjának, gróf Emillo de Felicének, brutális halála igencsak megrázta a környék lakosságát. Sőt egyeseket végre felrázott, színtelenül egyhangú, tunya hétköznapjaik semmittevéséből. Tucatnyi teória látott napvilágot,vadabbnál vadabb gondolatok születtek az emberi koponyák legmélyén, de nézzük a tényeket....

KI, VAGY MI A GYILKOS??

Aki olvasta a Vérkönnyet annak feltűnhetett, hogy két elvarratlan szál is van a regényben. Az egyik közülük a Comói tónál történt rejtélyes haláleset.
A kastély első tulajdonosát az erdőben találják holtan.
Szerintetek mi történhetett vele?
Várom az ötleteket. A nyertes pályázó vendégem egy óriás fagylalt kehelyre.
Izgatottan várom az írásaitokat. Ne fogjátok vissza magatokat.:)))
A megoldásokat a verkonny@gmail.com-ra küldjétek.

BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ   2010  AUGUSZTUS 31.

Jó fantáziálást!!

Egy kedves debreceni olvasóm, Dóri véleménye a Vérkönnyről.

Kezdjük ott, hogy imádom Firenzét, én is jártam már ott, így ami ott történt én is láttam lelki szemeim előtt. Egy pillanatra mikor Konstantin közölte ő nem táplálkozik emberekből volt egy pici "Edward Cullen" érzetem, de hamar elmúlt. Ahogy haladtunk a történetben egyre jobban fogott meg nem csak Konstantin személyisége, mert imádom, hogy a császár után nevezték el( ókor mániás vagyok), hanem Iris személye is megragadott. A történetük főleg nekem Konstantiné jött be, nagyon jó lett és szerintem átérezhető.
Nem vagyok vallásos, de mivel már voltam a Vatikánban is és imádom építészetileg egyből Iris szolgálati hova tartozása is megfogott.A vámpírok társadalma is igazán jól van bemutatva a megfelelő fejezetben, bár itt is volt egy kis hüm, ez a Noble törzs annyira ismerős, de mint már mondtam túl sokat olvasok.
Bírtam Avenar,Oliver és a többi hallhatatlan mellékszereplőt is. Főleg tetszett a Draculás rész és, hogy nem ő a fő gonosz, hanem a rokona Rufus. Bár ezt az apám megölte a tiedet már kb az elején sejtettem, de ez vagyok én!
Imádtam a Franciaországi jeleneteket, Mária Antoinette-t és, hogy bemutattad mikor olyan förtelmesen meggyalázták királyi személyüket. Bevallom az országot is nagyon szeretem és pont ezen korszakot királyaival!
A folytonos háború a gonosz vámpírokkal is nagyon tetszett és hogy milyen szép folyamatosságot követett az időben!
Az Idő Spirálja dolog is bejött és kulcsa meg, hogy aztán egy család lettek Oliverrel. Nagyon aranyosnak találtam. Megérdemeltek egy gyereket!
Szerintem jó volt, ahogy az idő haladását és változását is bemutattad és a párhuzamos emberi történelmi eseményeket és ahogy ők is részt vettek pl.: az I. Világháborúban.
A vége és ez a szellemek dolog annyira igazán nem jött be, de gondolom ez majd jobban kibontakozik a folytatásban. Biztos abban az is kiderül miért nem emlékszik Iris semmire és remélem Konstantint is visszahozod!
Van egy olyan érzésem, hogy  a Vérkönnyet tekinthetjük Konstantin könyvének, míg a folytatást az Angyalvért pedig Irisének. Lehet nem így van, ez pusztán csak egy vélemény és megfigyelés a részemről!

A Vérkönny előrelépése a Booklineon

Jelen pillanatban a Vérkönny a 7. helyen áll a vámpírregények toplistáján a Booklineon, a szórakoztató irodalom kategóriában pedig a 33.helyen.

Olvasói levél

Végeztem!!! Rosszul vagyok ha arra gondolok, hogy csak jövő tavasszal tudom meg ki az, aki Iris megmentésére sietett, bár tippjeim vannak :)

Nagyon tetszett!!! 10/10

Annyira hamar vége lett, pedig, ahogy a vége felé értem, csak esténként olvastam, hogy minél tovább tartson...

Angeli Marina könyvébe volt szerencsém már jóval a kiadás előtt beleolvasni. Már akkor, azzal az egy részlettel, megvett engem. Írásának stílusa, a történet vezetése azonnal megfogott. Az tetszett meg benne leginkább, hogy az események egy teljes láncot fűznek össze, nincs megállás évszázadokon keresztül. Minden, ami történik, okkal történik.
Ami pedig különösen tetszett, hogy híres történelmi és művészetet befolyásoló emberek életébe kukkanthatunk bele. A karakterek közül Avenar vállt a legkedvesebbé számomra, nagyon remélem, hogy a folytatásokban is hallhatunk felőle. Konstantin pedig … azt hiszem talán nem is kell magyarázkodnom, ha azt mondom a megtestesült férfi. Iris, akinek a szemszögén át láthatjuk a történetet, nem csak történeti, de egyben lélektani utazáson is részt vesz a több száz év leforgása alatt Szembe néz az angyali életének hibáival, de mindig, mindenhol helyt áll.
A Vérkönny végkifejletében sem csalódtam, nagyon tetszett a nyitott befejezés, az új történés, ami előrevetíti a folytatást. A könyvet mindenkinek ajánlom, nemtől, kortól függetlenül. Aki pedig attól ódzkodik, hogy ez egy újabb vámpíros történet, kellemesen fog csalódni, ígérem!:)

Zsuzsanna Nóra Katona

Dedikálás az Alexandra Könyvesházban

                                                  
                                Köszönet a megjelenteknek!

Dedikálás !

Várok mindenkit nagyon sok szeretettel 

az Alexandrában, Vérkönny című regényem dedikálásán!

helyszín: 1075 Budapest, Károly körút 3/C (Astoria környékén)

és
időpont: 2010. június 17. 17 óra 30 perc (csütörtökön)

2. Kólya Valéria : Vérkönny Kritika

"Angeli Marina: Vérkönny 
Új írónőnő tűnt fel a mai, vámpíroktól hemzsegő könyvpiacon, de ő a mostanában divatos paranormális romantikustól kicsit eltérőt, de nagyszerűt alkotott.
Általában egy sorozat első könyve nem sikerül "tökéletesre", ezzel szemben a Vérkönnynek sikerült ezt a sztereotípiát megcáfolni. Külön gratuláció illeti meg a szerzőt, amiért szó sincs hangkeresésről, elsőre ennyire jó könyvet írt.
A könyv egy alaszkai szánhúzó versennyel kezdődik, amelyet eleinte nem tudunk hova tenni. De legyünk türelemmel, hiszen a végén minden a helyére kerül. (Bár azt nem értettem, hogy a Sam az eszkimó miért Nestorról érdeklődik?! Valahogy ezt a momentumot nem sikerült a helyére illesztenem.) Ezután rögtön visszautazunk Firenzébe, ahol sor kerül Konstantin és Iris első találkozására is.
S innentől kezdve pereg a történet, folyamatosan követelve az olvasó figyelmét... egy perc nyugalom sincs. Firenze-Párizs-New Orleans. A korok és helyszínek változnak, Iris és Konstantin állandó. A leírások tökéletesek, szinte magunk előtt látjuk az írónő által lefestett jeleneteket. A firenzei bált, Marie-Antoinette esküvőjét, a Comói-tó mellett álló házat.
A könyv középpontjában Konstantin és Iris szerelme áll, a vámpír és angyal párosítás valljuk be, nem mindennapi. Iris képes befolyásolni az emberek érzelmeit. Konstantin benne látja a megcsömörlött lététől való megváltást, melyet csak az igaz szerelem hozhat el számára. Kapcsolatuk különböző szakaszait velük együtt éljük át, és gondolkodunk el saját kapcsolatunkon. Érzékletes leírást kapunk a felmerülő nehézségek lelki hátteréről is, a "gyermekvállalás" problémájáról.
A "megszokott" szereplőkön kívül feltűnnek cambiomágusok, boszorkányok és egyéb természetfeletti lények. Tökéletesen kidolgozott mind a "természetfeletti lények" világa, mind a vámpírtársadalom felépítése. Betekintést kapunk a vámpírok származásába, amely igencsak meglepő és érdekes. (Nem csodálom, hogy az írónőnek is a Fáraó a kedvenc része!) Azaz a regényben egy tökéletesen megépített világ elevenedik meg a szemünk előtt.
A könyv végén felötlik a kérdés: Mikor jelenik meg a folytatás? Hiszen a történet magával ragad, és nem enged. De nem kell izgulni, állítólag már készen van, Angyalvér lesz a címe.
Aminek különösen örülök, hogy mindezt egy magyar szerző tollából olvashattam.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a történelmet, a paranormális világot, és egy jó könyvben vágyik elmerülni.

10/10"

Olvasói vélemény a Vérkönnyről

"Vérkönny / Angeli Marina

Köszönöm! :D

Megjelent és már kis is olvastam :) Szinte még meleg volt a nyomtatás, de rögtön magával ragadott az izgalmas és egyben meglepően szép, mozgalmas történet. Ritkán tud lekötni egy könyv ennyire, de örültem, hogy most sikerült. Hiába voltam fáradt és kimerült, letenni nehéz volt.

Írisz és Konstantin – Angyal és Vámpír

nevezhetném tűz és víz, vagy ég és föld kapcsolatának is, mely mennyi csodát és meglepetést tartogat.

Gyönyörű és hihetetlennek tűnő történet, de igaz - akár két ilyen különböző és eltérő „hallhatatlan” lény között is lángra lobbanhat egy olyan mély érzés, melyhez elég egy pillanat, de örökre magával ragad. Ez a Szerelem és a tiszta, őszinte szeretet! Ez az érzés egy csoda, ami itt megmutatta igazi erejét.

Írisz és Konstantin évszázad okon át tartó kapcsolata oly magával ragadó. A hosszú idő alatt megoldásra váró feladatok, a kor és az újabb világ által kínált élethez való alkalmazkodás, és megpróbáltatásokkal szemben mindig diadalmaskodott a szerelem ereje, az összetartás melyet ez a mély érzés vált ki, mely képes legyőzni minden akadályt és győzelmet arat minden felett. A feladatok nem épp egyszerűek még két ilyen különös és nagy hatalommal bíró lénynek sem, de itt mutatkozik meg az, hogy mi mindenre vagyunk képesek szerelmünkért.(pl. Konstantin ellent tud állni a kísértésnek, hogy kedvesét bántaná és a vérét inná) Bárhol lehetünk, bármelyik korban, időben, a boldogság nem helyhez és időhöz kötött, itt nincsenek szabályok, itt csak az érzés van.

Írisz gondolkodás nélkül az életét is kockára tette, hogy megmentse Konstantin t. Csodálatos cselekedet, mivel tudod az életedet, a boldogságodat jelenti és nélküle semmi vagy, akár egy üres papír, vagy bármi. Az érzelmek, melyek megadják az értelmet az életednek, tesznek még kitartóbbá. Megváltoztatnak, alkalmazkodásra ösztönöznek, mely jön magától. Itt minden perc lehet csodás és magával ragadó, emlékezetes, felejthetetlen.

Úgy érzem nem csak izgalmas olvasmányra, egy szép, tartalmakban gazdag történetre leltem, hanem átéreztem a mondanivalóját is. Szinte beleképzeltem magam, és volt hogy szinte izgatottan vártam, vagy elsírtam magam, mi fog történni. Akár a saját életemet, küzdelmeit, megpróbáltatásait is szemléltetheti más formában és megvilágításban, (bár ez bárki életére igaz lehet) melyben milyen nagy segítséget és erőt tud adni az Igaz Társ, aki őszinte érzelemmel és támogatással áll melletted. Akármennyire is nagy lehet a különbség, az érzés magával ragad, erősebb és diadalt nyer. Mindegy milyen vagy és milyen a párod, különböztök, vagy sem, hány évesek vagytok, legyen meg az összhang és a harmónia. Talán a különbözőség, a dolgok más szemmel történő látása teszi ennyire széppé és izgalmassá a dolgokat, mert tudni kell érezni, hogy mindenki más, de tele rejtelmekkel, sebekkel, örömmel, bánattal, félelemmel, de Ő így szép, csodás a maga valójában, így teljes és egyedi, mert így van összegyúrva és lehet, hogy pont neked alkották így. Az élet kifürkészhetetlen, de mindennek van miértje.

A két főszereplő ereje, igaz nem mindennapi jelenségek, és nem összehasonlítható az általunk bírt lehetőségekkel, de maga a cél, a hit és a tenni akarás vihet előre, hogy elérd a vágyaidat, álmaidat, és megvalósítsd cél jaidat. Higgy magadban, a benned rejlő hatalmas erőben!

 Várom a folytatást, hogy újabb izgalmak táruljanak elém, mely akár más szemmel láttatja a dolgokat."

Kovács Judit

Virtuális interjú velem

Az interjú (klikk ide)

Könyvheti Kavalkád (Dedikálás)

Első nap: Harc az elemekkel

„A könyvhéten dedikálod majd a könyvedet”, csengnek a fülemben Laci szavai, mikor első nap, zuhogó esőben, belépek a könyvhét színes forgatagába, hónom alatt a még meleg plakátokkal.

219. pavilon, a Váci utca bejáratánál. Istenem, milyen jól jönne most Iris természetfeletti ereje, milyen egyszerű lenne átrepülni a hömpölygő tömeg fölött, és egyenesen az Aposztróf kiadó standjánál landolni.

De sajnos nekem ez nem megy, bármennyire is vágyom rá, ezért kénytelen vagyok a saját lábamon, a minimum tíz centis cipősarkaimon végig tipegni a bokaficamító macskaköves burkolaton.

Durván negyed óra alatt el is jutok a célhoz, a kissé elázott plakátokkal a kezemben.

- Marina, tudnád dedikálni a könyvedet a hölgyeknek?- hallom Milada kedves hangját a távolból.

- Kinek és mit? Milyen könyvet? Írtam én egyáltalán valamit?

Úristen, hát persze a könyv. A Vérkönny. És mit fogok beleírni, és hogy írom egyáltalán alá, a művésznevemet? Tegnap este, ugyan mondta a lányom, hogy- Mama gyakorold az aláírást! - persze nekem nem volt időm rá.
Miért is nem hallgattam rá?

A két hölgy továbbra is türelmesen várakozik, az én fejem viszont a vörös különböző árnyalataiban pompázik.

Nagy nehezen ráfirkantok pár macskakaparást a könyv belső oldalára, és közben egyfolytában vigyorgok, mint egy megbuggyant vadalma.

Második nap: Hogyan érezzük magunkat fesztelenül?

Fesztelenül? Képtelenség.

Írónő kedves- szólít meg valaki.

Körbenézek, egy írót sem látok magam körül. Értetlenül nézek a delikvensre.

- Ön Angeli Marina, a Vérkönny szerzője?- kérdezi félszegen.

- Igen, én vagyok,- dadogom - és már írom is alá az orrom alá tolt könyvet.

Aztán megérkezik Magdi Nagyaszzony, a Victória kiadó tejhatalmú úrnője, és vonszolni kezd a tömeg felé.

- Gyere, bemutatlak ennek-annak, nem fog sokáig tartani- csacsogja.

Három óra. Ennyi volt a vesszőfutás, kiadóról, kiadóra és közben egyfolytában csöngött a telefonom.

Minden fellelhető ismerősöm telefonált, még a balatoni szomszéd is, hogy elöntötte a víz a nyaralót.

Harmadik nap: Második otthonom a könyvhét

 Reggel kilenc, álmosan siklik velem a mozgólépcső a felszín felé. Két vitamin bombát is lenyomtam reggel, de nem használt semmit. a szememet alig bírom nyitva tartani.

- Sebaj, majd Magdi magamhoz térít. 

- Meki vagy Börger?- szegezi nekem a kérdést, mikor leteszem a táskámat a pultra.

- Ennyire rosszul nézek ki?

- Voltál már rosszabb formában is – vigasztal.

Két hosszúkávé után valamelyest embernek kezdem érezni magam, és egy fél óra múlva már nőnek is.

- Ma lazítunk, egy kicsit- mondja mosolyogva.

- És pedig?

- Fogadásra megyünk, tudod, ma van a könyvek éjszakája,a scolárosok meghívtak minket.

- Nem tudtam- dünnyögöm.

- Hozd magaddal a könyvet , majd meglátod milyen sikered lesz.

Este tíz. A Vörösmarty téren, még mindig rengetegen vannak, az eső már a múlté, a csillagok fényesen ragyognak a fejünk felett, és én úgy vonulok be a fogadásra, kezemben szorongatva a könyvet, mint egy kisiskolás az első osztályba.

Negyedik nap: A dedikálás napja (Június 6.)

Készülődés, sütővas csattogás, sminkes pamacs halk nesze, ruhasuhogás.

Majd száguldás az Üllöi úton, szlalomozás az autók között.

- Mama, meg akarsz, minket ölni?- kérdezik a lányok kánonban.

Pár perccel négy előtt esünk be, az előző dedikálás még tart.

Ingatagon balanszírozok a hatalmas epres tállal és a pezsgővel a kezemben.

- A rózsaszirmok, hol vannak a rózsaszirmok?-pánikolok.

Végül minden klappol, az asztalnál már jó páran várakoznak.

A lábam remeg, a kezem izzad, és kissé hányingerem van.

Bevágódok a székbe, majdnem úgy mintha valaki belökne, és elkezdem aláírni a könyveket.

Aztán egy fekete pólós, tipikus művész hölgy ül le a szemközti székbe.

- Kinek dedikálhatom?- kérdezem automatikusan.

- Sóvágó Katalinnak- mondja.

- Majdnem leesek a székről.

- Hát eljött, pedig nem is reméltem, hogy el fog jönni- cikázott végig az agyamon.

  Összeölelkezünk, mintha régi jó barátok volnánk, pedig csak néhány emailt váltottunk egymással.

Persze mindketten tudjuk, mi köt minket össze. Anne Rice, és az ő fantasztikus vámpírkrónikái, amelyeket Kati fordítása emelt méltó helyre a magyar könyvpiacon.

Aztán egy hatalmas vörös rózsacsokrot látok felvillanni, a virágok közt a férjem mosolyog.

Tedd, csak le oda- mondom udvariatlanul, de hát azt sem tudom hol áll a fejem. Mire ő megsértődik.

Gyorsan száguldanak a percek , sőt az órák és én, egyre csak írom és írom a már megszokott , sőt megszeretett nevemet.
Angeli Marina

amarina.hu