Hirtelen egy erdőben találta magát, minden olyan ismerősnek tűnt, mégis idegennek, Ennek ellenére, biztos volt benne, hogy a birtokán van, a zajok, az illatok az érzetek minden erre engedett következtetni. Álom és valóság mezsgyéjén járt. A háta mögül Alfonz beszélt hozzá lágyan.
- Jöjjön közelebb – mondta.
- Hogy kerültem ide? - kérdezte Emillio.
- Emlékszik a versre, amit olvasott?
- Igen, emlékszem.
- Az a vers juttatta ide –nézet rá Alfonz merengőn.
- Ez nevetséges- kacagott fel hangosan a gróf.
- Bármennyire is annak tűnik az állításom igaz, és van még egy rossz hírem, hamarosan még nagyobb értetlenség előtt fog állni. Alig telt el pár másodperc és az alkonyat szürkeségéből, két sötét köpenyes alak bontakozott ki. Gyors, határozott léptekkel közeledtek, egyikőjük jóval magasabb volt a másiknál, karvalycsőr szerű orra ijesztő kinézetet kölcsönzött arcának. Enyhén fényes bőre feszesen húzódott rá kiálló pofacsontjaira, meglepően sima bőrfelszínt alkotva. A másik alak kevésbé volt feltűnő jelenség, bár kissé barbár arcát jó pár heg csúfította. Ügyet sem vetve a grófra mindketten Alfonzhoz léptek.
Szóval ő az?- kérdezte a magas alak.
- Igen uram- válaszolta Alfonz alázatosan
- Tudja, mit kell tennie?
- Sajnos még nem volt időm megosztani vele
- Mégis, mire vársz?
- Máris elmondok neki mindent uram, kérlek, adj pár percet.
- Rendben van, de tényleg csak pár perc legyen, rengeteg dolgom van, nem érek rá.
Alfonz sietősen a grófhoz lépett és magával vonszolta egy hatalmas fa alá.
- Mi a fenét akar tőlem?- rántotta el a karját Emillió.
- Maradjon nyugton, mert baja esik. Nézze, nem jó szántamból vonzottam ide, maga az egyedüli személy, aki alkalmas ennek a feladatnak a végrehajtására.
- Megtudhatnám, milyen feladatot akar a nyakamba varrni?
- Szellembevonzást.
- Szellembevonzást? És mégis miből gondolja, hogy értek hozzá?
- Nem csak gondolom, hanem tudom is- nézett rá Alfonz átható tekintettel. Emlékszik a könyvre, amit a könyvtárban talált? Nem jutott el sokáig az olvasásban, túl hamar rátalált a versre. Az ön családja, kedves gróf, különleges família, mondhatni egyedi. Olyan hatalommal bír, mellyel igen kevesen rendelkeznek ezen a földön, a szavak hatalmával. A szavaknak, elképesztő ereje van, ha a megfelelő személy a megfelelő időben használja őket. Bizonyos rezgések, vibrálások, szóösszetételek felkelthetik a természetfeletti erők figyelmét.
- Ha van is ilyen erőm, nem szándékozom vele élni - mondta a gróf határozottan.
Sajnos, nincs választási lehetősége, amennyiben viszont szeretné látni a kastélyát és az ön számára oly kedves comoí tavat, kérem, ne akadékoskodjon- vonta össze a szemöldökét Alfonz.
- Sakk-matt?
- Valahogy úgy.
- Rendben van, de van egy feltételem.
- Hallgatom- mondta Alfréd.
- Kizárólag csak önnel vagyok hajlandó együttműködni, az a két férfi ott - mutatott a nem messze álldogáló két alak felé, cseppet sem bizalomgerjesztő.
- Rendben van- bólintott a fiú- és most megismertetem önt a szellemvilág egy apró szeletével. A legalsó szinttel, ez a sík közvetlenül a mi dimenziónk felett foglal helyet. Itt élnek a nemrég elhunytak, akiknek még hosszú utat kell megtenniük az elosztóig.
- Miféle elosztóig?
