Lehelet száll fátyol szárnyán, kéjes képzelet
Színtelen csend rezdít ziháló lélegzetet
Valóság, merre jársz, hol hagytad védelmező burkodat
Elhagytál, utánad csak a tompa csend maradt
Lankad a buzgó magány heves érzete
Kifakad a tövis szúró késhegye
Várva várom a soha el nem jövendőt
Múló idő hozzon rám erőt, felejtőt
Vágyak lankáin ereszkedik az alkony
Széttépet álmok hártyáin, nesztelen hangon
Látomások szirmait hullajtja a köd
Buzgó imádságot suttog a föld
