2010. augusztus 16., hétfő

Suttogó

                       Lehelet száll fátyol szárnyán, kéjes képzelet
                       Színtelen csend rezdít ziháló lélegzetet
                       Valóság, merre jársz, hol hagytad védelmező burkodat
                        Elhagytál, utánad csak a tompa csend maradt

                       Lankad a buzgó magány heves érzete
                       Kifakad a tövis szúró késhegye
                       Várva várom a soha el nem jövendőt
                        Múló idő hozzon rám erőt, felejtőt

                        Vágyak lankáin ereszkedik az alkony
                        Széttépet álmok hártyáin, nesztelen hangon
                         Látomások szirmait hullajtja a köd
                         Buzgó imádságot suttog a föld


Angeli Marina Budapest 2010.08.16.

2 megjegyzés: