2011. május 20., péntek
2011. május 9., hétfő
Részlet Angyalkönny című regényemből
Egy jó darabig, csak lebegtem ég és föld között, de a lelkemet nem találtam, üres héj voltam csupán. Nem tudom meddig tarthatott ez az állapot, hisz az sem tudta, ki mindezekről beszámolt nekem.
Később tudatom tisztulni kezdett, az agyam legmélyéből kelt életre, apránként, évről- évre.
Mikor magamhoz tértem, csak sötétség várt rám semmi más. Rám telepedett, magába zárt, fojtogatott. Mint később megtudtam, a szarkofág szemfödele borult rám. Gyenge voltam, árnyszerű. Hogy is tudtam volna megemelni koporsóm nehéz fedelét, hisz még a karomat sem voltam képes megmozdítani. Vegetáltam.
Azután megszólalt a fejemben egy hang, a te hangod volt Iris, és a jégbe dermedt test, a tökéletesen konzervált haj, bőr, köröm újra életre kelt. Lélegezni kezdtem, szememből ismét kicsordult a könny, ereimben áramlani kezdett a vér, testem felpezsdült, arcomra színt varázsolt az új élet reménye.
Majd hirtelen világos lett, túl világos. Sötétséghez szokott szememet bántotta a fény, úgy éreztem menten megvakulok. Aztán hozzászoktam, és mikor látásom kitisztult, egy gyönyörű madárszerű lényt pillantottam meg, a szarkofág mellett állt, és szárnyai közt tartotta a nehéz fedelet, melyet azután óvatosan lerakott a földre. Dallamos lágy nyelven beszélt hozzám, melyről később megtudtam, hogy kemeti. Egy szót sem értetettem belőle, de jó volt hallgatni. Tudta mire vágyom a legjobban, és egy nap, áldozatot hozott elém, kinek a vérével oltottam elapadhatatlan szomjam.
A napok gyorsan teltek, a friss vértől, ismét erőre kaptam, és beszédét is, egyre jobban értettem már.
Megtudtam, hogy ő Maat, az igazság istennője, és azt is, hogy Kemetben vagyok, menekülésemet, pedig egyedül neki köszönhetem. Elmondta, hogy látott az éterben lebegni, túl az idők és a dimenziók határán, és megszánt. Szárnyi közé fogott, és visszarepült velem az ókori Kemetbe, amit a mi időnkben Egyiptomnak neveznek.
Később tudatom tisztulni kezdett, az agyam legmélyéből kelt életre, apránként, évről- évre.
Mikor magamhoz tértem, csak sötétség várt rám semmi más. Rám telepedett, magába zárt, fojtogatott. Mint később megtudtam, a szarkofág szemfödele borult rám. Gyenge voltam, árnyszerű. Hogy is tudtam volna megemelni koporsóm nehéz fedelét, hisz még a karomat sem voltam képes megmozdítani. Vegetáltam.
Azután megszólalt a fejemben egy hang, a te hangod volt Iris, és a jégbe dermedt test, a tökéletesen konzervált haj, bőr, köröm újra életre kelt. Lélegezni kezdtem, szememből ismét kicsordult a könny, ereimben áramlani kezdett a vér, testem felpezsdült, arcomra színt varázsolt az új élet reménye.
Majd hirtelen világos lett, túl világos. Sötétséghez szokott szememet bántotta a fény, úgy éreztem menten megvakulok. Aztán hozzászoktam, és mikor látásom kitisztult, egy gyönyörű madárszerű lényt pillantottam meg, a szarkofág mellett állt, és szárnyai közt tartotta a nehéz fedelet, melyet azután óvatosan lerakott a földre. Dallamos lágy nyelven beszélt hozzám, melyről később megtudtam, hogy kemeti. Egy szót sem értetettem belőle, de jó volt hallgatni. Tudta mire vágyom a legjobban, és egy nap, áldozatot hozott elém, kinek a vérével oltottam elapadhatatlan szomjam.
A napok gyorsan teltek, a friss vértől, ismét erőre kaptam, és beszédét is, egyre jobban értettem már.
Megtudtam, hogy ő Maat, az igazság istennője, és azt is, hogy Kemetben vagyok, menekülésemet, pedig egyedül neki köszönhetem. Elmondta, hogy látott az éterben lebegni, túl az idők és a dimenziók határán, és megszánt. Szárnyi közé fogott, és visszarepült velem az ókori Kemetbe, amit a mi időnkben Egyiptomnak neveznek.
2011. május 5., csütörtök
Interjú velem, az MTV 1 Teadélután című műsorában
http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/10/08/18/Teadelutan_2010_oktober_8_.aspx
Miért hiszed?
Felejteni akarsz, de nem megy
Jéggé próbálod formálni a lelked
Tévedsz, ha azt hiszed, a jégnek nincs szíve
Fehér gyémánt hintón trónol közepében
Miért hiszed, hogy jó, ha nem szeretlek?
Miért hiszed, hogy béklyóim a pokolra vetnek?
Miért állod útját égi szerelemnek?
Attól leszel boldog tán, ha megölöd a testem?
Egyre folyt az érzés. de te tűröd csendben
Nem akarod már, hogy az ég beleremegjen
Inkább élsz magányodba süppedve a lápban
Mint, hogy lássál hófehér, halotti ruhámban
Pedig ha felnéznél, s nem a rögöt lesnéd
Megtalálnád azt, kivel újra szerelembe esnél
Utat szőne neked csillagok porából
Csókot csenne szádra színezüst pászmából
Elfelednél mindent, mi szívedet bántja
Mikor megjelenne fénnyel font palástja
Utadra találnál, vezetne az angyal
Nem kéne törődnöd a sok gonddal-bajjal
Jéggé próbálod formálni a lelked
Tévedsz, ha azt hiszed, a jégnek nincs szíve
Fehér gyémánt hintón trónol közepében
Miért hiszed, hogy jó, ha nem szeretlek?
Miért hiszed, hogy béklyóim a pokolra vetnek?
Miért állod útját égi szerelemnek?
Attól leszel boldog tán, ha megölöd a testem?
Egyre folyt az érzés. de te tűröd csendben
Nem akarod már, hogy az ég beleremegjen
Inkább élsz magányodba süppedve a lápban
Mint, hogy lássál hófehér, halotti ruhámban
Pedig ha felnéznél, s nem a rögöt lesnéd
Megtalálnád azt, kivel újra szerelembe esnél
Utat szőne neked csillagok porából
Csókot csenne szádra színezüst pászmából
Elfelednél mindent, mi szívedet bántja
Mikor megjelenne fénnyel font palástja
Utadra találnál, vezetne az angyal
Nem kéne törődnöd a sok gonddal-bajjal
2011. január 29., szombat
VÉRKÖNNY SZÉKESFEHÉRVÁRON. :)
Székesfehérvár Alba Pláza, Alexandra könyvesbolt:)
Egy kedves olvasómtól, Üstököstől kaptam a képet:) Köszönöm:)
2010. december 30., csütörtök
2010. december 18., szombat
Dimenziók
Ma tartottam először a kezemben, azt a novellás kötetet, melynek címe Dimenziók.
A kötet 57 mai magyar novellát tartalmaz.
Valery című novellám a hatodik oldalon található. :))
2010. november 17., szerda
2010. november 10., szerda
MENNY ÉS POKOL
Mindkét helyre beléphettek majd, ha elolvassátok Angyalvér című regényemet, a könyv a jövő évben fog megjelenni.
Idézetek a könyvből..
- Belzebub, milyen a te poklod?- kérdeztem nem titkolt kíváncsisággal.
- Amolyan elmélkedő hely. Felejtsd
el a tüzet, a máglyákat meg az egyéb látvány elemeket.
Kissé hangos, kietlen és szürke, de nem rossz, legalább is nekem megteszi.A pokol az, az ország melynek nincsenek határai, az, az ország ahol a lelkek újjá születhetnek, levetve magukról a bűn béklyóit.
És a Mennyország...
A látvány ugyanúgy lenyűgözött, mint a fény és hanghatások.
Leírni képtelenség lenne a tünemények e tárházát, mi azt a helyet, oly
szépségessé tette, hogy fejem csak úgy kavargott a rengeteg bámulatba ejtő tapasztalástól
Amerre csak a szem ellátott áttetsző emberalakok sétáltak, beszélgettek, csilingelő hangon nevetgéltek, sőt kacagtak.A lábam elé néztem, és eszményi virágokat láttam.
2010. október 17., vasárnap
OROSZ RULETT
Fegyverrel a kézben állsz
Egyetlen golyóval töltve a tár
Sorsodat markodban tartod
Nem félsz, még élsz
Távolból hallod angyalok jaját
Hamisan csengnek a szavak
Végül rászánod magad
és meghúzod a ravaszt
Angeli Marina
http://www.youtube.com/watch?v=ZQ2nCGawrSY
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)


