Dedikálás az ünnepi könyvhét alkalmából

Ezen a héten vasárnap.június 5.-én 11 órakor dedikálok az Aposztróf kiadó standján. illetve 12 órakor a Victória kiadó standján a Vörösmarty téren.
Két kötetet, a Szó-kincs című antológiát, melyben két versem és egy novellám jelent meg és természetesen a Vérkönnyet...:):)

ANGYALKÖNNY

.
Tegnap megbeszélést folytattam a kiadómmal (Aposztróf), és lefixáltuk az Angyalvér megjelenésesnek időpontját, amit ez év október végére tervezünk.
Kérdések főleg a könyv címet illetően merültek fel, mert tavaly ősszel sajnos megjelent egy amerikai regény ezen a címen. Így vagy alcímet kap ( Menny és pokol), vagy átkereszteljük Angyalvértre, ami a vért (felvértezve valamivel) szóra utal.....

Részlet Angyalkönny című regényemből

 Egy jó darabig, csak lebegtem ég és föld között, de a lelkemet nem találtam, üres héj voltam csupán. Nem tudom meddig tarthatott ez az állapot, hisz az sem tudta, ki mindezekről beszámolt nekem.
Később tudatom tisztulni kezdett, az agyam legmélyéből kelt életre, apránként, évről- évre.
Mikor magamhoz tértem, csak sötétség várt rám semmi más. Rám telepedett, magába zárt, fojtogatott. Mint később megtudtam, a szarkofág szemfödele borult rám. Gyenge voltam, árnyszerű. Hogy is tudtam volna megemelni koporsóm nehéz fedelét, hisz még a karomat sem voltam képes megmozdítani. Vegetáltam.
Azután megszólalt a fejemben egy hang, a te hangod volt Iris, és a jégbe dermedt test, a tökéletesen konzervált haj, bőr, köröm újra életre kelt. Lélegezni kezdtem, szememből ismét kicsordult a könny, ereimben áramlani kezdett a vér, testem felpezsdült, arcomra színt varázsolt az új élet reménye.
 Majd  hirtelen világos lett, túl világos. Sötétséghez szokott szememet bántotta a fény, úgy éreztem menten megvakulok. Aztán hozzászoktam, és mikor látásom kitisztult, egy gyönyörű madárszerű lényt pillantottam meg, a szarkofág mellett állt, és szárnyai közt tartotta a nehéz fedelet, melyet azután óvatosan lerakott a földre. Dallamos lágy nyelven beszélt hozzám, melyről később megtudtam, hogy kemeti. Egy szót sem értetettem belőle, de jó volt hallgatni. Tudta mire vágyom a legjobban, és egy nap, áldozatot hozott elém, kinek a vérével oltottam elapadhatatlan szomjam.
A napok gyorsan teltek, a friss vértől, ismét erőre kaptam, és beszédét is, egyre jobban értettem már.
Megtudtam, hogy ő Maat, az igazság istennője, és azt is, hogy Kemetben vagyok, menekülésemet, pedig egyedül neki köszönhetem. Elmondta, hogy látott az éterben lebegni, túl az idők és a dimenziók határán, és megszánt. Szárnyi közé fogott, és visszarepült velem az ókori Kemetbe, amit a mi időnkben Egyiptomnak neveznek.

Interjú velem, az MTV 1 Teadélután című műsorában

http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/10/08/18/Teadelutan_2010_oktober_8_.aspx

Miért hiszed?

Felejteni akarsz, de nem megy
Jéggé próbálod formálni a lelked
Tévedsz, ha azt hiszed, a jégnek nincs szíve
Fehér gyémánt hintón trónol közepében

Miért hiszed, hogy jó, ha nem szeretlek?
Miért hiszed, hogy béklyóim a pokolra vetnek?
Miért állod útját égi szerelemnek?
Attól leszel boldog tán, ha megölöd a testem?

Egyre folyt az érzés. de te tűröd csendben
Nem akarod már, hogy az ég beleremegjen
Inkább élsz magányodba süppedve a lápban
Mint, hogy lássál hófehér, halotti ruhámban

Pedig ha felnéznél, s nem a rögöt lesnéd
Megtalálnád azt, kivel újra szerelembe esnél
Utat szőne neked csillagok porából
Csókot csenne szádra színezüst pászmából

Elfelednél mindent, mi szívedet bántja
Mikor megjelenne fénnyel font palástja
Utadra találnál, vezetne az angyal
Nem kéne törődnöd a sok gonddal-bajjal