2011. november 17., csütörtök
2011. november 16., szerda
2011. november 4., péntek
2011. október 21., péntek
2011. október 12., szerda
2011. szeptember 21., szerda
MEGJELENÉS, OKTÓBER VÉGE!
Iris, az angyal és Kontsantin, a vámpír újra elkápráztat minket misztikus, romantikus és nem mindennapi kalandjaival. Időutazásaik közepette bepillanthatunk az ókori Egyiptom varázslatos világába, megismerhetjük szokásaikat, és mitológiájuk legfőbb szereplőit: Oziriszt az alvilág fejedelmét valamint hű szolgáját a kutyafejű Anubiszt.
Vándorlásaik során főhőseink ismét összeütközésbe kerülnek Rufusszal, a gonosz vámpírfejedelemmel, aki ezúttal a Romanov dinasztia vérívó sarjait igézi meg sátáni hatalmával.
Oliver, Lámia és Kim szintén bonyodalmas históriákba keverednek, de végül sikerül szerencsésen kikeveredniük a nyaktörő helyzetekből.
Avenar, a cambiomágus is veszélybe kerül: egy gyógyíthatatlan kór támadja meg…
Iris ismét beveti bámulatos képességeit, harcba száll az ördögi erőkkel, hogy újabb és újabb lelkeket mentsen meg, kitárva előttük a mennyország kapuit.
2011. június 15., szerda
Interjú Angeli Marinával
Aki kérdez: Elekes Tímea Izabella
Mivel ismerjük egymást, maradjunk a tegeződésnél!
Mikor kezdted a regényírást?
Az első regényemet két éve írtam, Vérkönny címmel.
Antológiákban olvashatók verseid, novelláid. A továbbiakban is írsz verseket, novellákat, vagy csak regényeket?
Továbbra is szeretnék novellákat, de legfőképp verseket írni. A vers kiválóan alkalmas a pillanatnyi érzelmek, gondoltok kifejezésére. Nagyon szeretem ezt a műfajt. A novellaírás kevésbé nyűgöz le, éppen ezért tartom kihívásnak egy-egy rövid elbeszélés papírra vetését. Az igazi szenvedély azonban a regény. Szeretem gombolyítani az események fonalát, a karakterek megformálását is igen vonzó feladatnak tartom, de legjobban a leíró részeket kedvelem, mert számomra olyanok mintha egy festményt kellene kidolgoznom, elképesztő szemléletességgel.
Mi motivált arra, hogy írónő legyél?
Az önkifejezés, és annak az hallatlanul érzelemgazdag világnak a leírása, ami már régóta bennem lüktet.
Milyen érzés volt az első regényedet a kezedben tartani és a könyvesboltokban látni?
A gyermekvállaláshoz tudnám hasonlítani. Amikor egy apró gondolatból egy egész világ keletkezik. Emlékszem milyen élvezettel szagolgattam a frissen nyomtatott köteteket. Az első bolti példányt egy Alexandra könyvesbolt kirakatában pillantottam meg, hihetetlen volt számomra, hogy az én regényem is ott sorakozik több neves író műve közt.
Miért éppen vámpírokról írsz?
Mert a vámpírok számomra rendkívül vonzó lények. A hiedelmek szerint aljas gyilkosok és közmegvetés tárgyai. De az én világomban érző teremtmények, akik rengeteg problémával küszködnek, és nem vágynak másra, minthogy megtalálják a lelki békéjüket és a boldogságukat, pontosan úgy ahogy mi emberek is.
A Vérkönny című regényed nagyon izgalmas. A történet egy másik könyvvel folytatódik majd, ami az Angyalvér címet viseli. Mire számíthatnak az olvasók? Ez is olyan izgalmas lesz? Mikor jelenik meg?
Az Angyalvér kiadását idén őszre tervezzük a kiadómmal ( Aposztróf Kiadó). A két regény teljes mértékben összefügg egymással, de akkor is érthető és élvezhető, ha valaki nem olvasta a Vérkönnyet. Hogy ugyan olyan izgalmas lesz -e, mint az első rész? Nagyon remélem, hogy az olvasók még izgalmasabbnak fogják találni. Ebben a részben, a történet ugyan nem ölel fel annyi korszakot, de időutazásra itt is lehet számítani. Aki szereti az ókori Egyiptom történelmét és valláskultúráját, annak különösen ajánlom. Újabb szereplők is felbukkannak, a Romanov dinasztia személyében, ebből nem nehéz kikövetkeztetni a helyszínt.
Tervezel újabb regényeket írni?
Igen. Már el is kezdtem készülni rá. A következő regényemnek Lucifer és a bukott angyalok lesznek a főszereplői. Ez a téma rendkívül izgalmas, szinte kivesézhetetlen, mindig tud valami újat nyújtani, attól függően milyen szemszögből közelítjük meg. Én gondoltam egy merészet, rehabilitálni szeretném, ezeket a teremtményeket…
Van két nagy lányod. Őket mennyire foglalkoztatja az írás?
Egyelőre egyik lányom sem kíván a nyomdokaimba lépni, bár Viki, a nagyobbik lányom, nagyon szereti az irodalmat, így lehet, hogy egyszer majd megtáltosodik. Dia, a képzőművészet felé vette az irányt, szépen fest és rajzol, divattervező szeretne lenni. Én támogatom ebben, hisz tudom, hogy az alkotásnál nincs nagyobb öröm.
Férjeddel vállalkozók vagytok. A tenisz klubnak köszönheted, hogy ilyen csúcsformában vagy?
Manapság már nem teniszezem. Viszont naponta végzek kardió és súlyzós edzést. Nagyon fontosnak tarom a testem tréningezését, mindennél jobban kikapcsol és feltölt, így az állóképességem is nagyobb és a szellemi munka is gördülékenyebben megy. Van úgy, hogy két fejezet megírása közt felpattanok a kondigépre és futok rajta egy órát. A csúcsformámat pedig annak köszönhetem, hogy boldog vagyok, az életöröm a legnagyobb hajtóerő, nincs annyi kincs, ami pótolná.
Mivel ismerjük egymást, maradjunk a tegeződésnél!
Mikor kezdted a regényírást?
Az első regényemet két éve írtam, Vérkönny címmel.
Antológiákban olvashatók verseid, novelláid. A továbbiakban is írsz verseket, novellákat, vagy csak regényeket?
Továbbra is szeretnék novellákat, de legfőképp verseket írni. A vers kiválóan alkalmas a pillanatnyi érzelmek, gondoltok kifejezésére. Nagyon szeretem ezt a műfajt. A novellaírás kevésbé nyűgöz le, éppen ezért tartom kihívásnak egy-egy rövid elbeszélés papírra vetését. Az igazi szenvedély azonban a regény. Szeretem gombolyítani az események fonalát, a karakterek megformálását is igen vonzó feladatnak tartom, de legjobban a leíró részeket kedvelem, mert számomra olyanok mintha egy festményt kellene kidolgoznom, elképesztő szemléletességgel.
Mi motivált arra, hogy írónő legyél?
Az önkifejezés, és annak az hallatlanul érzelemgazdag világnak a leírása, ami már régóta bennem lüktet.
Milyen érzés volt az első regényedet a kezedben tartani és a könyvesboltokban látni?
A gyermekvállaláshoz tudnám hasonlítani. Amikor egy apró gondolatból egy egész világ keletkezik. Emlékszem milyen élvezettel szagolgattam a frissen nyomtatott köteteket. Az első bolti példányt egy Alexandra könyvesbolt kirakatában pillantottam meg, hihetetlen volt számomra, hogy az én regényem is ott sorakozik több neves író műve közt.
Miért éppen vámpírokról írsz?
Mert a vámpírok számomra rendkívül vonzó lények. A hiedelmek szerint aljas gyilkosok és közmegvetés tárgyai. De az én világomban érző teremtmények, akik rengeteg problémával küszködnek, és nem vágynak másra, minthogy megtalálják a lelki békéjüket és a boldogságukat, pontosan úgy ahogy mi emberek is.
A Vérkönny című regényed nagyon izgalmas. A történet egy másik könyvvel folytatódik majd, ami az Angyalvér címet viseli. Mire számíthatnak az olvasók? Ez is olyan izgalmas lesz? Mikor jelenik meg?
Az Angyalvér kiadását idén őszre tervezzük a kiadómmal ( Aposztróf Kiadó). A két regény teljes mértékben összefügg egymással, de akkor is érthető és élvezhető, ha valaki nem olvasta a Vérkönnyet. Hogy ugyan olyan izgalmas lesz -e, mint az első rész? Nagyon remélem, hogy az olvasók még izgalmasabbnak fogják találni. Ebben a részben, a történet ugyan nem ölel fel annyi korszakot, de időutazásra itt is lehet számítani. Aki szereti az ókori Egyiptom történelmét és valláskultúráját, annak különösen ajánlom. Újabb szereplők is felbukkannak, a Romanov dinasztia személyében, ebből nem nehéz kikövetkeztetni a helyszínt.
Tervezel újabb regényeket írni?
Igen. Már el is kezdtem készülni rá. A következő regényemnek Lucifer és a bukott angyalok lesznek a főszereplői. Ez a téma rendkívül izgalmas, szinte kivesézhetetlen, mindig tud valami újat nyújtani, attól függően milyen szemszögből közelítjük meg. Én gondoltam egy merészet, rehabilitálni szeretném, ezeket a teremtményeket…
Van két nagy lányod. Őket mennyire foglalkoztatja az írás?
Egyelőre egyik lányom sem kíván a nyomdokaimba lépni, bár Viki, a nagyobbik lányom, nagyon szereti az irodalmat, így lehet, hogy egyszer majd megtáltosodik. Dia, a képzőművészet felé vette az irányt, szépen fest és rajzol, divattervező szeretne lenni. Én támogatom ebben, hisz tudom, hogy az alkotásnál nincs nagyobb öröm.
Férjeddel vállalkozók vagytok. A tenisz klubnak köszönheted, hogy ilyen csúcsformában vagy?
Manapság már nem teniszezem. Viszont naponta végzek kardió és súlyzós edzést. Nagyon fontosnak tarom a testem tréningezését, mindennél jobban kikapcsol és feltölt, így az állóképességem is nagyobb és a szellemi munka is gördülékenyebben megy. Van úgy, hogy két fejezet megírása közt felpattanok a kondigépre és futok rajta egy órát. A csúcsformámat pedig annak köszönhetem, hogy boldog vagyok, az életöröm a legnagyobb hajtóerő, nincs annyi kincs, ami pótolná.
2011. június 14., kedd
2011. május 31., kedd
2011. május 20., péntek
2011. május 9., hétfő
Részlet Angyalkönny című regényemből
Egy jó darabig, csak lebegtem ég és föld között, de a lelkemet nem találtam, üres héj voltam csupán. Nem tudom meddig tarthatott ez az állapot, hisz az sem tudta, ki mindezekről beszámolt nekem.
Később tudatom tisztulni kezdett, az agyam legmélyéből kelt életre, apránként, évről- évre.
Mikor magamhoz tértem, csak sötétség várt rám semmi más. Rám telepedett, magába zárt, fojtogatott. Mint később megtudtam, a szarkofág szemfödele borult rám. Gyenge voltam, árnyszerű. Hogy is tudtam volna megemelni koporsóm nehéz fedelét, hisz még a karomat sem voltam képes megmozdítani. Vegetáltam.
Azután megszólalt a fejemben egy hang, a te hangod volt Iris, és a jégbe dermedt test, a tökéletesen konzervált haj, bőr, köröm újra életre kelt. Lélegezni kezdtem, szememből ismét kicsordult a könny, ereimben áramlani kezdett a vér, testem felpezsdült, arcomra színt varázsolt az új élet reménye.
Majd hirtelen világos lett, túl világos. Sötétséghez szokott szememet bántotta a fény, úgy éreztem menten megvakulok. Aztán hozzászoktam, és mikor látásom kitisztult, egy gyönyörű madárszerű lényt pillantottam meg, a szarkofág mellett állt, és szárnyai közt tartotta a nehéz fedelet, melyet azután óvatosan lerakott a földre. Dallamos lágy nyelven beszélt hozzám, melyről később megtudtam, hogy kemeti. Egy szót sem értetettem belőle, de jó volt hallgatni. Tudta mire vágyom a legjobban, és egy nap, áldozatot hozott elém, kinek a vérével oltottam elapadhatatlan szomjam.
A napok gyorsan teltek, a friss vértől, ismét erőre kaptam, és beszédét is, egyre jobban értettem már.
Megtudtam, hogy ő Maat, az igazság istennője, és azt is, hogy Kemetben vagyok, menekülésemet, pedig egyedül neki köszönhetem. Elmondta, hogy látott az éterben lebegni, túl az idők és a dimenziók határán, és megszánt. Szárnyi közé fogott, és visszarepült velem az ókori Kemetbe, amit a mi időnkben Egyiptomnak neveznek.
Később tudatom tisztulni kezdett, az agyam legmélyéből kelt életre, apránként, évről- évre.
Mikor magamhoz tértem, csak sötétség várt rám semmi más. Rám telepedett, magába zárt, fojtogatott. Mint később megtudtam, a szarkofág szemfödele borult rám. Gyenge voltam, árnyszerű. Hogy is tudtam volna megemelni koporsóm nehéz fedelét, hisz még a karomat sem voltam képes megmozdítani. Vegetáltam.
Azután megszólalt a fejemben egy hang, a te hangod volt Iris, és a jégbe dermedt test, a tökéletesen konzervált haj, bőr, köröm újra életre kelt. Lélegezni kezdtem, szememből ismét kicsordult a könny, ereimben áramlani kezdett a vér, testem felpezsdült, arcomra színt varázsolt az új élet reménye.
Majd hirtelen világos lett, túl világos. Sötétséghez szokott szememet bántotta a fény, úgy éreztem menten megvakulok. Aztán hozzászoktam, és mikor látásom kitisztult, egy gyönyörű madárszerű lényt pillantottam meg, a szarkofág mellett állt, és szárnyai közt tartotta a nehéz fedelet, melyet azután óvatosan lerakott a földre. Dallamos lágy nyelven beszélt hozzám, melyről később megtudtam, hogy kemeti. Egy szót sem értetettem belőle, de jó volt hallgatni. Tudta mire vágyom a legjobban, és egy nap, áldozatot hozott elém, kinek a vérével oltottam elapadhatatlan szomjam.
A napok gyorsan teltek, a friss vértől, ismét erőre kaptam, és beszédét is, egyre jobban értettem már.
Megtudtam, hogy ő Maat, az igazság istennője, és azt is, hogy Kemetben vagyok, menekülésemet, pedig egyedül neki köszönhetem. Elmondta, hogy látott az éterben lebegni, túl az idők és a dimenziók határán, és megszánt. Szárnyi közé fogott, és visszarepült velem az ókori Kemetbe, amit a mi időnkben Egyiptomnak neveznek.
2011. május 5., csütörtök
Interjú velem, az MTV 1 Teadélután című műsorában
http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/10/08/18/Teadelutan_2010_oktober_8_.aspx
Miért hiszed?
Felejteni akarsz, de nem megy
Jéggé próbálod formálni a lelked
Tévedsz, ha azt hiszed, a jégnek nincs szíve
Fehér gyémánt hintón trónol közepében
Miért hiszed, hogy jó, ha nem szeretlek?
Miért hiszed, hogy béklyóim a pokolra vetnek?
Miért állod útját égi szerelemnek?
Attól leszel boldog tán, ha megölöd a testem?
Egyre folyt az érzés. de te tűröd csendben
Nem akarod már, hogy az ég beleremegjen
Inkább élsz magányodba süppedve a lápban
Mint, hogy lássál hófehér, halotti ruhámban
Pedig ha felnéznél, s nem a rögöt lesnéd
Megtalálnád azt, kivel újra szerelembe esnél
Utat szőne neked csillagok porából
Csókot csenne szádra színezüst pászmából
Elfelednél mindent, mi szívedet bántja
Mikor megjelenne fénnyel font palástja
Utadra találnál, vezetne az angyal
Nem kéne törődnöd a sok gonddal-bajjal
Jéggé próbálod formálni a lelked
Tévedsz, ha azt hiszed, a jégnek nincs szíve
Fehér gyémánt hintón trónol közepében
Miért hiszed, hogy jó, ha nem szeretlek?
Miért hiszed, hogy béklyóim a pokolra vetnek?
Miért állod útját égi szerelemnek?
Attól leszel boldog tán, ha megölöd a testem?
Egyre folyt az érzés. de te tűröd csendben
Nem akarod már, hogy az ég beleremegjen
Inkább élsz magányodba süppedve a lápban
Mint, hogy lássál hófehér, halotti ruhámban
Pedig ha felnéznél, s nem a rögöt lesnéd
Megtalálnád azt, kivel újra szerelembe esnél
Utat szőne neked csillagok porából
Csókot csenne szádra színezüst pászmából
Elfelednél mindent, mi szívedet bántja
Mikor megjelenne fénnyel font palástja
Utadra találnál, vezetne az angyal
Nem kéne törődnöd a sok gonddal-bajjal
2011. január 29., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)